Különben meg viszonylag konzervatív az ízlésem a krimik terén, rájöttem. Läckberg ezt elmulasztotta, következésképpen semmi sem takarta el, hogy humorérzéke halovány, íráskészsége pedig gyenge, nagyjából a kreatívírás-tanfolyamok középszerű stréberjeinek szintjén lehet. Itt jegyezném meg: dramaturgiailag tökéletesen érthető, miért operálnak olyan gyakran a krimiírók sorozatgyilkosokkal: egyszerűen hasznos elhelyezni mondjuk 50-100 oldalanként egy megfelelően kikészített gusztusos hullát, mert az olvasó még a végén elkezd figyelni arra, tud-e írni a szerző. Tudtommal csak Fossumnak sikerült trauma nélkül is emészthető detektívet kreálnia északi alapanyagokból.) A két főhős között szövődő romantikus viszony is unalmas, és unalmas a nyomozás is. (Jut eszembe, mégse hülyeség traumával verni meg az összes skandináv nyomozót, mert anélkül -lehet - mind ilyen unalmasak lennének. Uncsik a nyomozók, Erica, az írónő éppúgy, mint ez a Patrik nevezetű rendőr. Igazából pont csak annyira izgatott, hogy ne hagyjam abba, de amúgy elég uncsi. Ez valami síkvidéki skandináv krimi lehet, amilyen lapos.
0 kommentar(er)
